Ford Scorpio 2.0 GL (1987) használtteszt - A szürke az igazi

Ford Scorpio? Mintha már hallottam volna róla... Nem is tudom. Olyan jellegtelen. Bár ennyi pénzért nem is rossz... Mi, hogy tágas? Böszme nagy darab, az tény. Megbízható? Az jó. Lehetne egy próbautat?

A Scorpiót 1985-ben mutatta be a Ford, mint a legnagyobb európai modelljét. Hogy miért pont ezt a nevet kapta, az minden valószínűség szerint örök rejtély marad, hiszen a skorpió szó hallatán az emberek a gyorsaságra, a fürgeségre és a gonoszságra asszociálnak. Ehhez a mi autónknak semmi köze nem volt, az állat nevéből adódó gondolat-társításokat sokkal inkább a szintén skorpió-emblémás Fiat-tuningműhely, az Abarth használja ki. Senkit ne tévesszen meg tehát a név, hogy ez egy sport, vagy akár sportos autó, ez ugyanis nem így van, cserébe másban nyújt sokat a Scorpio. Persze az is igaz, hogy a tesztjárgány egy benzin-gáz meghajtású autó volt, amiben sajnos csak a gázüzem működött.  

A Ford egykori zászlóshajója nem egy kifejezetten karakteres formatervű autó, tervezői sokkal inkább az alacsony légellenállásra gyúrtak fejlesztésekor. Ez főleg profilból szembetűnő, gyakorlatilag az egész autó egyetlen áramvonal, semmi nincs benne, ami látványosan megtörné a levegő útját. Ebből is fakadóan a dizájn egy kissé vérszegényre sikeredett, nincs az autón egy olyan részlet, amire azt mondhatnánk, hogy igen, ez egy markáns elem.

A külső méretei ellenben igen impozánsak, az általunk tesztelt gyönyörű állapotban lévő ötajtós változat több, mint négy és fél méter hosszú, 176 centi széles, tengelytávja pedig 2761 mm. Ezen adatok alapján a Scorpio valóságos Kánaánt ígér térkínálatban, és nem is okoz csalódást. Az első üléseken
 
fejedelmi a helyzet, bár a tesztelt autóban a Sierra ülései voltak,
minden bizonnyal az eredetiek sem rosszabbak, ezekben ráadásul van még ülésmagasság-állítás és pumpás deréktámasz is. A két fotel között könyöklő található, ami egy tágas rekeszt is rejt, mely úti okmányok, napszeműveg, ropi, rágó, vagy akár egy "Petőfi összes" tárolására is kiválóan alkalmas. A hátsó ülések is hasonló kényelmet biztosítanak, a lábtér és a fejtér egyaránt bőséges, és itt is található egy nagyméretű, puha könyöklő. Sajnos a belső tér is a külsőhöz hasonló izgalmakat tartogat, viszont óriási pirospont az autónak, hogy, dacára a magyar utakon való zötyögésnek, nem igazán jellemző a műanyagok zörgése az enteriőrben. Szóval a Scorpióban akár egy transzkontinentális utazást is probléma nélkül véghezvihetünk, különösebben nem fogja károsítani komfortérzetünket.

A hosszú utazásokat támogatja a csomagtartó is: iszonyatos befogadóképességgel rendelkezik, ráadásul a hátsó ülések 1/3 - 2/3-ad arányban döntheőek, ami még sok-sok literrel megnöveli a poggyásztér kapacitását.

A tesztautóba költségtakarékossági okokból kifolyólag egy gáztartály is bekerült. Ez sajnos komoly problémát okozott, ugyanis egy apró, ám annál bosszantóbb hiba miatt nem lehetett átállítani gázról benzinüzeműre, így csak az előbbi hajtóanyaggal szerzett tapasztalataimról tudnék beszélni. Ez viszont nem keltett bennem túl jó benyomást, hiszen a közel 1200 kilós autóhoz a kétliteres négyhengeres, 77 kW-os (106 lóerős), még katalizátoros motor sem nevezhető túlméretezettnek, gázzal pedig köztudottan csökken a motor teljesítménye. Így viszont még a közepesen terhelt BKV-buszok is legyorsulnak bennünket, ami elég elszomorító tud lenni. Benzinnel a tulajdonos szerint sokkal fickósabb az autó minden fordulaton, ami bizonyára így is van. A fogyasztása olyan 8-9  
liter körül alakul vegyes használatban, városban kicsivel 10 felett
eszik a masina. Végsebessége óra szerint 200 km/h körül van, és állítólag a 180-as utazótempót még gond nélkül tudja tartani. Ennek ellenére aki ülésbeszorító gyorsulásra vágyik, annak inkább a majd egy literrel nagyobb löktérfogatú, 2.9-as erőforrás ajánható, a kétliteres motor gázzal üzemeltetése pedig maximum mazohistáknak, illetve nyugdíjas buszvezetőknek ajánlható tiszta szívvel, akik szeretnek nosztalgiázni.

A futómű az autóhoz illő, vagyis sokkal inkább kényelmes, mint sportos hangolású. Hirtelen kormánymozdulatokra billeg is rendesen, de ez a kilengés még messze van a félelmetestől, egy komfortorientált autóban még rendben van. Az útfekvése a billegés ellenére jó, köszönhetően a 195/60 R15-ös gumiknak, az úthibákat pedig szintén kellemesen semlegesíti az elöl McPherson, hátul kétlengőkaros felfüggesztés.

A kormány a 80-as évek jegyében túlszervósított, ami a Scorpioban nem akkora tragédia, mint pár sportosnak szánt autónál. Jó dolog azért, mert nem érezzük úgy minden parkolásnál, hogy a Vitalij Klicskó elleni ütközetre készülünk, ellenben 80 km/h fölött már szinte nincs is kontaktus az út és a vezető között, ami sikeresen a nullához közelire redukálja a vezetési élményt.
 

A fékekre viszont nem lehet panasz, az autó súlyából kifolyólag szerencsére mind a négy kereket tárcsafék lassítja. Kevesen tudják, hogy a Scorpio volt az első olyan autó a világon, amit szériában ABS-szel szereltek. Ez télen nem kifejezetten előnyös, a gumik élettartamának viszont mindenképpen jót tesz. Az utóbbi évszakban mellesleg kötelező jelleggel ajánlott téligumit is felszerelni, hiszen a hátsókerék-hajtásnak köszönhetően igen nagy kihívás ezzel az autóval hóban közekedni.

A váltó BMW-s jellegű, legalábbis ami a fokozatok kiosztását illeti. Az első szériás Scorpiókban még az egyes fokozat mellett balra van a rükverc (a modellfrissítés után már az ötödik fokozat alá, jobbra-hátra költözött), amit a váltókar lefelé tolása közben kapcsolhatunk, elkerülendő a véletlenül egyesbe váltást. Az
 
ötfokozatú szerkezet elég hosszú utakon járt és a megvezetése
is kissé bizonytalannak tűnt, de valahogy mégis mindig sikerült beletalálnom az általam kívánt fokozatba. Sőt, még gyorsabb váltásoknál sem akadt meg, de ettől függetlenül ez nem egy sportautós kezelésre tervezett szerkezet, inkább nyugodt, békés, megfontolt működtetésre termett.

Kinek is ajánlható a Scorpio? Mindenképp családos embereknek, akik egy nagy, tágas, jól pakolható utazóautóra vágynak, viszonylag alacsony fenntartási költségekkel és a vezetési élmény nélkül. A tesztautóhoz hasonlóan szép állapotban lévő példányokért félmillió forint körüli összeget kérnek, ezért az árért megkaphatjuk a mai magyar használtautó-piac egyik legjobb ár-érték arányú autóját.


Forrás
www.a5.hu
(2003.05.12.)
Ugrás az oldal tetejére